A kézszorítás ereje idős korban többet mutat az izomnál: mit jelez az egészségről?

Az időskori állapotromlás egyik legegyszerűbben mérhető jele nem laboreredmény, hanem a markolóerő. Egy rövid kézszorítási tesztből a szakemberek következtetni tudnak az izomtömegre, a fizikai tartalékokra és részben arra is, mekkora a későbbi elesés, kórházi kezelés vagy önellátási nehézség kockázata.

A módszer azért kap egyre nagyobb figyelmet, mert gyors, olcsó és jól összevethető más vizsgálatokkal. Idős korban különösen értékes minden olyan mérőszám, amely a szervezet általános teherbírásáról ad képet, nem csupán egyetlen szerv működéséről.

Miért számít ennyire a markolóerő?

A kézszorítás ereje első pillantásra a kéz és az alkar teljesítményét tükrözi, valójában azonban tágabb összefüggéseket jelez. A gyengülő markolóerő gyakran együtt jár az izomerő általános csökkenésével, a lassuló járással és a kisebb terhelhetőséggel. Ez az összkép a geriátriában, vagyis az időskori betegségekkel foglalkozó orvosi területen különösen fontos.

Az Európai Munkacsoport az Időskori Elesettség Ügyében, angol rövidítéssel EWGSOP2, a csökkent izomerőt a szarkopénia egyik legfontosabb jelének tekinti. A szarkopénia az életkorral összefüggő izomtömeg- és izomerővesztés, amely növeli az elesés, a törés és a kiszolgáltatottság esélyét. A markolóerő ezért nem önmagában érdekes adat, hanem az izomrendszer állapotának gyors jelzője.

Milyen betegségekkel mutat összefüggést?

A gyengébb kézszorítási teljesítmény több kutatás szerint rosszabb egészségi kimenetelekkel társul. A Lancet egyik, PURE nevű nemzetközi vizsgálata azt találta, hogy az alacsonyabb markolóerő kapcsolatban állt a halálozás, valamint a szív- és érrendszeri események magasabb kockázatával. Ez nem ok-okozati bizonyíték, de erős jelzés arra, hogy a mérés a szervezet általános állapotáról árulkodik.

Más kutatások a gyengeséget a cukorbetegséggel, az alultápláltsággal, a krónikus gyulladással és a mozgáskorlátozottsággal is összekapcsolták. Idős korban a háttér gyakran összetett: egy szívelégtelenségben, ízületi fájdalomban vagy idegrendszeri betegségben érintett szervezet kevesebbet mozog, izmot veszít, majd egyre nehezebben tartja fenn az önálló működést.

A markolóerő akkor hasznos igazán, ha az eredményt más funkcionális vizsgálatokkal és a kórelőzménnyel együtt értelmezik. Egyetlen alacsony szám önmagában nem diagnózis, de erős figyelmeztető jel lehet.

Miért fontos ez a mindennapi önállóság szempontjából?

Idős korban az egészségi állapot értéke gyakran az önállóságon mérhető le. A gyengébb izomerő nemcsak a felállást vagy a járást nehezíti, hanem olyan hétköznapi műveleteket is, mint a bevásárlószatyor megemelése, egy palack kinyitása vagy a kapaszkodás lépcsőzés közben.

Ha a markolóerő csökken, az sokszor nem elszigetelt probléma, hanem az általános törékenység része. A törékenység olyan állapot, amikor a szervezet tartalékai megfogyatkoznak, ezért egy fertőzés, kisebb műtét vagy akár egy hőhullám is aránytalanul nagy megterhelést jelenthet. A mostani nyári időszakban ez különösen lényeges, mert a folyadékhiány és a kimerülés gyorsabban rontja az idősek fizikai teljesítményét.

Hogyan mérik, és mi torzíthatja az eredményt?

A méréshez kézi dinamométert használnak, amely megmutatja, mekkora erőt fejt ki a kéz szorítás közben. A vizsgálat általában ülő helyzetben zajlik, meghatározott kartartással, több ismétléssel, majd a rendszer a legjobb vagy az átlagos értéket rögzíti. A pontos eljárás azért lényeges, mert a testhelyzet és a domináns kéz is befolyásolja az eredményt.

Torzítást okozhat a kézfájdalom, az előrehaladott artrózis, egy friss sérülés vagy neurológiai eltérés. Az eredményt a motiváció, a fáradtság és az is módosíthatja, hogy a vizsgált személy értette-e a feladatot. Emiatt a jó szakmai gyakorlat nem egyetlen mérésre épül, hanem a következő tényezőket is figyelembe veszi:

• életkor és nem
• testmagasság és testösszetétel
• domináns kéz
• fájdalom vagy ízületi betegség jelenléte
• járássebesség és felállási teszt eredménye

Mit kezd az egészségügy ezzel az egyszerű adattal?

A markolóerő önmagában nem váltja ki a laborvizsgálatot, a képalkotást vagy az orvosi vizsgálatot. Arra viszont kiváló, hogy a háziorvosi, geriátriai vagy rehabilitációs ellátás gyorsan azonosítsa azokat, akiknél részletesebb felmérésre van szükség.

Ha egy rendszeresen mért érték romlani kezd, az jelezheti az izomvesztést, a felépülés elhúzódását vagy a tápláltsági állapot romlását. Egy ilyen egyszerű adat akkor a leghasznosabb, amikor nem különlegességként kezelik, hanem beépül az időskori állapotfelmérés mindennapi gyakorlatába.

---

Iratkozz fel hírlevelünkre a legfrissebb cikkeinkért! Feliratkozás