Amit a felállás és a fordulás elmondhat az időskori erőnlétről

Egy székből való felállás, egy megfordulás és az első néhány lépés gyakran többet árul el az időskori erőnlétről, mint egy nyugalmi állapotban mért érték. A mozgás ilyenkor egyszerre mutatja meg az izomerőt, az egyensúlyt és az idegrendszer szervezőmunkáját. Ezért használják ezeket a rövid feladathelyzeteket a geriátriai és rehabilitációs gyakorlatban is a mindennapi működőképesség megítélésére.

Miért ennyire beszédes a székből felállás?

A felállás nem pusztán combizomkérdés. A rendszernek össze kell hangolnia a törzs előredöntését, a talpak terhelését és a testsúly áthelyezését úgy, hogy közben az egyensúly se billenjen meg. Ha a mozdulat több lendítést igényel, a karok rendszeresen besegítenek, vagy a térd bizonytalanul remeg, az gyakran a csökkenő alsóvégtagi erő korai jele.

Az egészségügyi gyakorlatban ismert a 30 másodperces székből felállás tesztje is: azt figyelik, hányszor sikerül biztonságosan felállni és visszaülni meghatározott idő alatt. Ez úgynevezett funkcionális teszt, vagyis nem elszigetelt izmot mér, hanem azt, hogy a szervezet mennyire képes egy hétköznapi feladatot kivitelezni. Az értelmezés mindig életkorral, testsúllyal és kísérő betegségekkel együtt történik.

Mit jelez a megfordulás és az első lépések ritmusa?

A megfordulás sokszor nehezebb, mint az egyenes vonalú járás. Ilyenkor a testnek fékeznie, irányt váltania és újraindítania kell a mozgást, miközben a tekintet, a törzs és a lábak összehangoltan dolgoznak. Ha a fordulás apró, kapkodó lépésekre esik szét, vagy a rendszer egy pillanatra „megakad”, az egyensúlyi bizonytalanságot, lassuló reakciót vagy neurológiai érintettséget is jelezhet.

Hasonlóan árulkodó az első két-három lépés. Az elinduláskor jelentkező tétovaság, a csoszogó minta vagy az egyik oldal kímélése gyakran előbb látható, mint hogy a panaszok egyértelműen megfogalmazódnának. Ilyen helyzetben különösen fontos a pontos elkülönítés, mert az izomgyengeség mögött nemcsak mozgásszervi ok állhat; ebben a háttéranyagban az idegrendszeri eredetű lábgyengeség jellemzői is szerepelnek.

Mikor számít ez orvosi kérdésnek, nem puszta lassulásnak?

Az életkorral járó változás önmagában is módosítja a járást, de vannak jelek, amelyek kivizsgálást indokolnak. Ilyen az újonnan megjelenő botladozás, az ismétlődő elesés, az egyik oldali gyengülés vagy a gyors romlás. Szintén figyelmeztető, ha a felállás és az indulás közben szédülés, mellkasi panasz vagy fulladás jelentkezik.

A háttér sokféle lehet. Az alacsony izomerő mellett szerepet kaphat a kezeletlen ízületi fájdalom, a romló látás, egyes gyógyszerek mellékhatása, sőt a vérnyomás hirtelen esése is. Az utóbbi azért lényeges, mert felálláskor átmenetileg csökkenhet az agy vérellátása, ettől bizonytalanná válhat a járás.

• indokolt a kivizsgálás, ha a járás néhány hét alatt látványosan romlik
• orvosi értékelés kell, ha elesés vagy csaknem elesés ismétlődik
• sürgős jel lehet a féloldali gyengeség, a beszédzavar vagy a hirtelen zsibbadás

Miért nem elég a laboreredmény vagy az általános benyomás?

Az időskori állapotfelmérésben ugyanaz a gond, mint sok más egészségi mutatónál: egyetlen szám könnyen félrevezet. Ahogy a laborban a határértéken belüli eredmény sem mindig jelent teljes biztonságot, úgy a „jó erőben van” benyomás sem mutatja meg, hogyan működik a test terhelés alatt. A funkcionális mozgáspróbák ezért értékesek: a mindennapi önállóság szempontjából lényeges helyzeteket modelleznek.

A székből felállás, a megfordulás és az első lépések együtt azt mutatják meg, mennyire stabil a mozgáslánc a döntéstől a kivitelezésig. Egy rövid vizsgálatban is kirajzolódhat, hogy a probléma inkább erő-, egyensúly- vagy idegrendszeri eredetű-e. Ezt a különbséget egy egyszerű általános vizsgálat önmagában ritkán mutatja meg ilyen tisztán.

Iratkozz fel hírlevelünkre a legfrissebb cikkeinkért! Feliratkozás