Legionella a kórházban mikor jelent valódi kockázatot a fertőzés
Legionella a kórházban mikor jelent valódi kockázatot a fertőzés
Vízhasználati korlátozás egy kórházban ijesztő hír, de önmagában még nem jelenti azt, hogy tömeges fertőzés történt. A legionella jelenléte többnyire a vízhálózat ellenőrzésekor derül ki, és a kockázatot elsősorban az dönti el, keletkezik-e belélegezhető vízpermet, illetve kik tartózkodnak az érintett osztályokon.
A mostani figyelem azért erősödött fel, mert a kisvárdai Szent Damján kórház vízhasználatát korlátozták, miután legionella baktériumot mutattak ki, és megkezdték a hálózat fertőtlenítését. Egy ilyen intézkedés a kórházi higiénés rendszer működésének része: a szervezet észlel, korlátoz, fertőtlenít, majd újraellenőriz.
Mit jelent valójában a legionella egy kórházban?
A legionella természetes vizekben is előforduló baktérium, amely a mesterséges vízrendszerekben tud felszaporodni, főként langyos vízben és pangó szakaszokon. A fertőzés tipikus útja nem az ivás, hanem a belélegzett, finom vízpermet. Zuhany, csaptelep-perlátor, párásító vagy egyes légzéstámogató eszközök ezért kiemelt figyelmet kapnak.
A kórházban a veszély azért érzékenyebb ügy, mert sok a legyengült szervezetű beteg. Az idősek, a krónikus tüdőbetegségben élők, a daganatos kezelés alatt állók és az intenzív osztályon fekvők rosszabbul viselhetik a fertőzést. Erről az összefüggésről a kórházi hőség idején ettől válik veszélyessé az idős beteg bentfekvése című háttéranyag is árnyalt képet ad.
A baktérium kétféle betegséget okozhat. A súlyosabb a legionáriusbetegség, amely tüdőgyulladással járhat, a enyhébb forma influenzaszerű panaszokat adhat. A kórházi intézkedéseket azonban nem csak a megbetegedéshez, hanem már a vízrendszerben mért jelenléthez is igazítják.
Mikor kell tényleg aggódni a beteg és a család részéről?
A valódi kockázat akkor nő meg, ha az érintett osztályon legyengült immunrendszerű vagy súlyos alapbetegségű páciensek fekszenek, és közben olyan vízhasználat zajlik, amely permetet képez. Egy sebészeti osztály és egy intenzív részleg kitettsége ezért nem azonos, még ugyanabban az épületben sem.
A hozzátartozók számára az időtényező is lényeges. A legionella okozta tüdőgyulladás tünetei rendszerint nem perceken belül jelentkeznek. Láz, köhögés, nehézlégzés, elesettség, ritkábban hasmenés vagy zavartság esetén a kórházi csapatok már célzottan vizsgálják, fennáll-e fertőzés gyanúja. Egyetlen vízkorlátozásból nem következik automatikusan egyéni megbetegedés.
Az is számít, történt-e bizonyított kórházi fertőzés, vagy csak környezeti mintában találtak baktériumot. A kettő között nagy a különbség. Az első klinikai esemény, a második megelőző riasztás, amelyre a kórház épp azért reagál gyorsan, hogy ne alakuljon ki betegellátási probléma.
Hogyan derül ki a baj, és mit csinál ilyenkor a kórház?
Magyarországon a kórházak vízbiztonsági feladatait népegészségügyi szabályok és szakmai eljárásrendek keretezik. Az eljárások alapját többek között a 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet adja a legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, valamint a Nemzeti Népegészségügyi Központ módszertani útmutatói a kockázatbecslésre, a mintavételre és a beavatkozásra.
A mintavétel általában több ponton történik: hideg- és melegvíz-végpontokon, tartályoknál, zuhanyzóknál, ritkábban használt csapoknál. A labor nemcsak azt nézi, jelen van-e a baktérium, hanem azt is, mekkora csíraszámban. Ez azért lényeges, mert a beavatkozás intenzitását a mért érték és az ellátott betegcsoport együtt határozza meg.
A kórház ilyenkor rendszerint hőfertőtlenítést, vegyszeres fertőtlenítést vagy a szerelvények cseréjét indítja el. A perlátorok és zuhanyfejek tisztítása sokszor az első lépés, mert ezekben könnyebben képződik biofilm, vagyis olyan lerakódás, amelyben a baktérium megtelepedhet. Az ismételt ellenőrzés időpontja helyzettől függ, de több intézmény néhány napon belül kontrollmintát vesz, majd a teljes beavatkozás után újabb laborvizsgálat következik.
Mit jelent a vízhasználat korlátozása a gyakorlatban?
A korlátozás többnyire nem teljes vízleállást jelent. Az érintett osztályokon a rendszer korlátozhatja a zuhanyzást, lezárhat egyes csapokat, és előírhatja, hogy csak ellenőrzött forrásból származó víz kerüljön betegellátási célra. A hangsúly a permetképződés csökkentésén van.
Gyakori megoldás a palackozott ivóvíz biztosítása, a mosdatás alternatív módja, valamint a légúti eszközökhöz használt víz szigorú elkülönítése. A személyzet ilyenkor pontos belső protokoll szerint dolgozik, mert más szabály érvényes a kézmosásra, más a takarításra és más a beteg közvetlen ellátására.
A hozzátartozók számára a legfontosabb támpont nem a szóbeszéd, hanem az osztálytól kapott tájékoztatás. Ha a kórház azt közli, hogy az érintett területen a vízhasználatot átszervezték, fertőtlenítés zajlik és ellenőrző minták készülnek, akkor a rendszer már a kockázat csökkentésén dolgozik. A valódi nyugtalanságot inkább az indokolja, ha súlyos légúti tünet jelenik meg egy veszélyeztetett betegnél, mert ott már nem a vízhálózat, hanem a klinikai állapot kerül a középpontba.
Iratkozz fel hírlevelünkre a legfrissebb cikkeinkért! Feliratkozás
