„Nekem ez már nem való” – és mégis mosolyog a festmény előtt A lift lassan kúszik felfelé, édesanyja a karját szorítja: „Nem tudom, bírom-e.” Tíz perccel később már egy csendes teremben ülnek, előtte nagy betűs tárlatvezető, mellette egy kényelmes szék. A teremőr halkan odasúgja: ha elfáradnának, a következő pihenőpont két ajtónyira van. Egy óra múlva…
Apja megint letette a telefont anélkül, hogy elköszönt volna, majd öt perc múlva visszahívta, mert elfelejtette, miről beszéltek. Ön a város másik végén – vagy épp másik országban – ül, és közben azon rágódik: vajon megitta-e a gyógyszere mellé kért pohár vizet, bezárta-e a bejárati ajtót, evett-e ma rendesen. A távolság nemcsak kilométerekben mérhető, hanem…
„Nem kell! Megoldom egyedül.” – apja fél kézzel próbálja megemelni a bevásárlószatyrot, pedig látszik, hogy remeg a karja. Ön a nyikorgó lépcsőn áll, és egyszerre érzi a dühöt, a félelmet és a bűntudatot. Segíteni szeretne, ő viszont mintha az önállóságát védené az utolsó leheletéig. Ilyenkor nemcsak a cipekedésről van szó: egy egész élet munkája, a…
Az udvaron még sistergett a motor, amikor édesapja kiszállt, és úgy tette vissza a kapu kulcsát, mintha minden rendben volna. Csak a lökhárító sarkán a friss horzsolás árulkodott: megint elkapta a kapufélfát. „Csak egy pillanatra nem figyeltem” – legyintett. Ön pedig a gyomrában érezte a nehéz következő beszélgetés súlyát: mikor jön el az a nap,…
Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ a megfelelő működéshez és a felhasználói élmény javításához. A weboldal böngészésével vagy az „Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulsz a sütik használatához. Cookie szabályzat
